Gyülekezetünk története

Huszár Gál 1554-ben kerül Magyaróvárra, és ezzel indul meg ezen a vidéken is a középkori egyház reformációja, vagyis visszaalakítása. 1555-ben hitvitára hívja a pozsonyi és a győri káptalan 4 tagja Huszár Gált az óvári templomban, erről a hitvitáról azonban „gúnnyal tetézve voltak kénytelenek távozni és Óvárt elhagyni". Így az elkövetkezendő években háborítatlanul dolgozhatott Huszár Gál. Iskolát alapít, házánál több szegény tanulót ingyen ellátásban részesít; és nyomdát is működtet. A nyomdászat mesterségét 1557-ben Bécsben Hofhalter Rafaelnél, a híres könyvnyomtatónál sajátítja el, aki a reformáció svájci, kálvinista ágának képviselője volt, így Huszár Gál „teológiai ismereteinek” bővülését is jelenti a kinn tartózkodás. Hazatérése után, 1558-ban a győri Szentszék maga elé idézte április 18-ra. Mivel az óvári várkapitány, Wonitzky Zakariás, távolléte miatt nem tudott védelmet biztosítani neki, így nem jelent meg. Emiatt azonban kiközösítik mint eretneket. Wonitzky hazatérése után hiába akar elmenni, hogy megvédje magát. Immár Miksa főherceg nem engedi, tudván, hogy a Szentszék a katolikus egyház buzgó védelmezőjénél, Ferdinándnál fog panaszt tenni. 1559. november 1-én Ferdinánd ki is ad egy szigorú rendeletet, hogy súlyos büntetés terhe mellett „Huszár Gál tartózkodjon az eretnek tanok terjesztésétől és könyvek nyomtatásától”. Wonitzky tesz még egy próbálkozást a prédikátor megmentésére, hangsúlyozva okos, szerény, istenfélő és erényes voltát, de valószínűleg eredménytelenül, mert Huszár Gál kénytelen nemsokára elhagyni Magyaróvárt.

 

 

Huszár Gál működése azonban meghozta a maga gyümölcsét. A XVII. századra a környék településein (Pusztasomorja, Halászi, Mecsér, Fekete-erdő, Kálnok, Kimle, Kiliti valamint Dunaremete, ahol 47 évig volt protestáns kézen a templom) virágzó református gyülekezetek éltek. Ez a magyar lakta vidék akkoriban a Felsődunamelléki Református Egyházkerületbe, annak Somorjai Egyházmegyéjébe tartozott. Az egyházmegye esperesi tisztségét gyakran töltötte be mosoni ill. magyaróvári lelkipásztor, akik közül név szerint ismertek mindmáig Sellyei Piscatoris Ferenc(?), Körmendi Tiba Tamás, Ratoris Gergely, Tsatári István mosoni lelkipásztorok; ill. Ábrahám István magyaróvári lelkipásztor. 1623-tól pedig, amikor Samarjai Máté János, halászi prédikátort választották a Felsődunamelléki Egyházkerület szuperintendensévé (mai viszonylatban püspökévé) 1632-ig mindenképpen (esetleg 1649. vagy 1652.) szuperintendensi székhely volt Halászi.

 

 

A XVII. század második felének véres üldözései (Pozsonyi Vésztörvényszékek, gályarabság, gyászévtized) nem maradtak hatástalanok a vidék reformátusságának életére. 1674-ben egy bizonyos Bisztricai Máté veszi meg a magyaróvári református lelkészlakot ingóságaival együtt. A magyaróvári kapucínusok erélyes fellépésükkel elérik, hogy reformátusok nem telepedhettek le, és nem szerezhettek ingatlant a városban. A környék artikuláris helye (lásd. 1681. évi XXVI. tc.) Győrszemere volt, református egyházi szolgálatot csak ott végezhettek e környék reformátusai számára is. E kor szép emléke a győrszemerei egyházközség tulajdonában lévő kókuszdió formájú úrvacsorai kehely, melyet a felirat bizonysága szerint egy magyaróvári atyafi ajándékozott az ottani eklézsiának. A Felsődunamelléki Egyházkerület 1735-ben szűnik meg és olvad eggyé a Dunántúli Egyházkerülettel.

 

 

Bár II. József 1781-ben kiadja Türelmi Rendeletét, még 90 évnek kell eltelnie, hogy Magyaróváron protestáns templom épülhessen. 1870-ben építenek templomot az evangélikusok, és egészen 1914-ig hozzájuk tartoznak a reformátusok is. 1914-ben Vágó Gábor ír levelet Pápán tanuló teológus fiának, hogy szeretnének karácsonykor a reformátusok saját liturgiájuk szerinti istentiszteleten részt venni és úrvacsorázni. Maga Pongrácz József, teológiai tanár jön el, és tart református istentiszteletet az evangélikus templomban. Ezt a folyamatot a háború megtöri, de 1928-tól már nagyünnepeken kijár a győri segédlelkész Magyaróvárra. 1933. július 30-án lesz fiókegyháza a győri gyülekezetnek. Ettől kezdve már heti rendszerességgel tartják a hitoktatást és évi 12 alkalommal tartanak istentiszteletet.

 

 

1936. október 8-án választanak újból lelkipásztort Csizmadia Károly, volt győri segédlelkész személyében. Ekkor 451 lelket számlál a gyülekezet. A gyülekezet első gondnoka Dr. Forgách Béla járási szolgabíró lett. Az istentiszteleteket az állami elemi (mai Bólyai) iskola egyik termében tartják vasárnap délelőttönként. Hamarosan telket vásárolnak, tervpályázatot írnak ki templom és lelkészlakás építése céljára. 1939-ben készül el a parókia, majd 1940. július 14-én kerül sor a templom felszentelésére. Mindkettő Szeghalmy Bálint erdélyi magyaros stílusában épült. A vidék reformátusságának megerősödését hozták a környékbeli vitézi telepítések, illetve a hajdúböszörményi sokgyermekes családok Újrónafőre költöztetése, majd a II. Világháború után a felvidékiek áttelepítése. Egy időre megcsillant a remény, és sorban önállósultak a lélekszámban gyarapodott korábbi szórványok: Újrónafő, Jánossomorja, Levél, Hegyeshalom, Rajka. Mosonmagyaróváron kívül ma már csak Újrónafő központtal szolgál lelkipásztor (ebbe a körzetbe tartozik Hegyeshalom, Levél, Mosonszolnok és Jánossomorja).

 

 

 

Gyülekezeti élet ma

 

Mosonmagyaróvár anyagyülekezetként jelenleg Rajkától Ásványráróig gondozza a Szigetköz falvaiban elszórtságban élő reformátusokat, és ide tartozik még Mosonszentmiklós, Lébény, Mosonújhely. A 2011. évi népszámlálás alkalmával magát reformátusnak vallotta Mosonmagyaróváron 1003 fő;  gyülekezetünk nyilvántart Mosonmagyaróváron 680 főt; a szórványokban 220 főt. A gyülekezet fenntartásához hozzájárul 300 fő. Nyilvántartott híveinket évente háromszor körlevél kiküldésével is tájékoztatjuk gyülekezeti életünk eseményeiről. A nyilvántartáshoz szükséges a gyülekezetünk területén élő reformátusok bejelentkezése, amit szeretettel kérünk ide költöző Testvéreinktől! 

A gyülekezet jelenlegi lelkipásztora: Csáfordy Julianna; gondnoka: Borbély Zoltán, a presbitérium 8+2 fős.  

Ön itt van: Hírek Egyházközségünk Gyülekezetünk története